Korábbiak…

Sajátos (2008)
“A tanárnő ma húsz év körüli fogyatékos fiúkat, lányokat tanít, nevel. Tizenkét év után: változatlan kilátásokkal…”
.
Vendégnavigátor az autista gyermekekért (2008)
“Nem minden nap adódik olyan lehetőség, hogy az ember kipróbálja a száguldást, a magyar bajnok mellett…”
.
Bajban az autisták és szüleik (2008)
“November vége óta kezeljük azt az autista fiút, aki halmozottan problémás. A tüneti kezelésen és a gyógyszerek beállításán túl nem sokat tudunk tenni a javulásáért. Hosszú távú ápolásra és speciális ellátásra van szüksége, erre azonban a pszichiátriai osztályunknak sem az akut, sem a rehabilitációs részlegén nincsenek meg a feltételek.”
.
Felújított tornateremben gyógyulhatnak (2007)
“A rotarysok nem először segítették az autisták munkáját.”
.
Jótékonyság az autista gyermekekért (2005)
“A repülőnap jó alkalmat kínál számunkra az autizmus megismertetésére.”
.
Autista pilótagyerekek (2005)
“A kecskeméti Nyíri Úti Speciális Iskola autista tagozatának hét növendéke közül négy katonacsaládból való, három apuka munkája közvetlenül a repüléshez kapcsolódik.”
.
Arnold nem marad a furgon platóján (2005)

„Ha hideg volt, magukra csukták a furgon ajtaját. Aztán köré épült a sátor, bútorokkal be is rendezték. Kályhát állítottak be, télen szükség volt rá. A teherautó platóján egy régi szekrénysor darabja. És egy ágy, rajta ruhák, kupacban. Arnold, a nagyobb fiú birodalma lenne, csakhogy nem marad meg benne. Nem tűri a bezártságot. És persze sok minden mást nem visel el, mivelhogy autista. Huszonegy évesen autistának lenni Magyarországon cseppet sem könnyű. Mondjuk ki: megalázó. Nincs hely számára. Felnőttként – de önállóság híján – sehol nem fogadják be.”
.
Mikor épül fel az autista életház? (2003)
“Kecskeméten nem tudnak kimozdulni a holtpontról. Mintha átok ülne a városon. Még azt a támogatást is elvesztik, amit nagy nehezen megkaptak.”
.
Az autisták köszönik az 1 százalékokat (is)… (2002)

“Pályázaton is jelentős összeget nyert az alapítvány, melyből 2003-ban talán végre el lehet kezdeni a régi álom, a kecskeméti Autista Életház megvalósítását.”
.
Köszönik az autisták (2001)
“A kecskeméti „esőemberkék” jövője, különös tekintettel az iskolás korból kinövő autistákra, változatlanul bizonytalan… Biztos holnapra vágynak. Nem is elsősorban ők, az „esőmanók”, hanem a róluk gondoskodó – és
egyelőre(!) gondoskodni tudó – szülők, értük dolgozó pedagógusok. Évtizedes álmuk látszik – talán – valóra válni: egy minden igényt kielégítő Autistaotthon létrehozása-felépítése. A tetőcserepek már megvannak. Felajánlásból. Az építészeti tervek is. Szintén felajánlásból. A két szint között… Nos, még vannak hiányosságok.”
.
Ez a harc lesz a végső (2000)
Nyilván csak rosszindulatú városházi folyosói pletyka, hogy az oktatás ügyét sokszorosan bizonyítottan szívügyének tekintő alpolgármester azt találta volna mondani az autista gyerekek szüleinek megyei napilapban közzétett elhatározásáról tudomást szerezve – miszerint nevezettek az ombudsmanhoz kívánnak fordulni az „esőemberkéket” ért sorozatos önkormányzati jogsértések miatt –: „Ha harc, hát legyen harc!”
.
A szülők az ombudsmanhoz készülnek (2000)
“Azt elégelték meg , hogy választási ciklusonként újra és újra elölről kell kezdeniük a város vezetőinél a lobbizást az autisták megfelelő ellátásáért.”
.
.
MÉG KORÁBBIAK…