Fórum

Itt azok szólalhatnak meg, akiknek az életében valamilyen módon jelen van az autizmus. Vagy mert saját maguk autisták, vagy mert – szülőként, pedagógusként – „esőemberkéket” nevelnek, esetleg orvosként, pszichológusként foglalkoznak velük. Meg azokhoz, akiket – a felsoroltakon kívül – érdekel: mi fán teremnek a rainmanók?

2 hozzászólás a(z) “Fórum” bejegyzéshez

  1. Tudnának olyan sulit ajánlani,ahová felvennék Martinunkat?6.osztályos integrált suliba jár,de itt nem tudják megadni a pluszt ami kellene neki,csak unalom neki,sokkal többet bírna és mondta is a fejlesztője,hogy érdemes lenne 7 osztálytól átíratni.Ép értelmű lexikális a tudása most voltunk iq teszten is,2 éve 120 volt,most nem tudom még de magas tuti.Bentlakásosra gondoltunk persze,de olyat ahol több figyelem hárul rá,tanulással nincs gond,csa a szociális viselkedés,az amiben még segítségre szorul.Valami olyan suli,ahol figyelnek rá,nehogy elkallódjon és segítik a minden napban.Kis létszámú csoport leene jó,ahol kellő figyelmet kap.Gyermekkori autizmus.

    1. Kedves Kitti! Sajnos a beírásból nem derül ki, hol van az az „itt”, ahol Martinnak nem tudják megadni a szükséges pluszt. Nálunk, Kecskeméten – és egész Bács-Kiskun megyében – én sajnos nem ismerek olyan bentlakásos iskolát, ahová (pláne kis létszámú csoportba) be tudnának fogadni egy 120-as IQ-jú hetedikest. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne – esetleg – ilyen megoldás megvalósítható. Akár befogadó attitűdű iskola + vállalkozó szellemű kollégium kooperációjával. De ezt – nem lévén az ilyesmiről központi adatbázis –, sajnos egyelőre mindenkinek külön-külön kell feltérképeznie.

      E pillanatban kb. annak a felismerésénél tart a társadalmi odafigyelés és állami/önkormányzati felelősségvállalás, hogy az autisták olyan „lények”, akiknek valamiféle sajátos elbánásra van szükségük. Annak megértetésére és elfogadtatására, hogy ez egy olyan széles skála, amelyben a 120-as IQ-jú, és potenciálisan atomfizikussá fejleszthető személyektől a legelemibb önkiszolgálásukban is élethossziglani segítségre szoruló, értelmi képességeikben is súlyosan korlátozott emberekig foglalnak helyet az érintettek, talán rámegy a következő évtized. (Ezt csak abból következtetem, hogy az, ahol a hazai autizmusügy ma egyáltalán tart, kb. húszévnyi munkánk eredménye.) De szeretném, ha tévednék, és innentől kezdve felgyorsulnának az események. Ezt annál is inkább remélem, mivel azok a gyerekek, akiket húsz évvel ezelőtt szegregált autizmusspecifikus fejlesztésben kezdtek el nevelni, mára kikerültek a közoktatásból, és (talán) kiszolgáltatottabbak annál is, mint ha soha nem vettek volna részt abban. Az iskolában elsajátított – és ott még kiválóan működő – korlátozott kommunikációs kódkészletüket ugyanis a többségi társadalom nem ismeri, így, ha akarná sem tudná felkészítés nélkül befogadni, tolerálni.

      Tegnap, több év után, összefutottam a fiam hajdani iskolatársának édesanyjával. Nyúzott volt, nem szívesen beszélt magukról. Azért dolgozik – és van távol a gyermekétől reggeltől estig -, mondta, hogy kifizethesse (egyedülálló szülőként nevelt) felnőtt autista fia napközbeni otthoni felügyeletét. Közben attól retteg: mi lesz a gyermekével, ha ő kidől, uram bocsá’ meghal?

      De ugyanerre – a saját elmúlásunk utáni időkre – „gyúrunk” mi valamennyien, akik autista gyermeket nevelünk. Mert látjuk, hogy – egyelőre – nincs helyük semmiféle intézményes ellátórendszerben, ha önfenntartásukra/önellátásukra képtelenül magukra maradnak.

      Mivel láttam, hogy a felhívása más – a mienkénél (vélhetően) látogatottabb – portálon is megjelent, remélem, mások biztatóbb válasszal tudnak szolgálni. Talán olvassák olyanok is, akik érdemibb választ tudnak adni.

      A privát véleményem: autista gyermeke felnőtt társadalomba való beilleszkedésének egyengetése (és későbbi „elkallódásának” megelőzése) érdekében – most és itt – szerintem sajnos azzal tehet legtöbbet, ha a nem-autisták integrált közösségében tartja, amíg lehet.

      Örülnék neki, ha megcáfolna valaki…

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.