A szociális interakcióban alapvetően fontos a kölcsönösség: az oda-vissza áramló interakció, az együttműködés, a partneri viszony. Autizmusban e kölcsönösség sérül alapvetően.

Súlyos esetben az autizmussal élő gyermeket jobban érdeklik a tárgyak, mint a személyek. A gyerek zárkózottnak, visszahúzódónak, közönyösnek tűnik. Az egyik legmarkánsabb korai tünet a közös figyelem és az érdeklődés megosztásának hiánya. Például ha a szülő próbálja rámutatással felhívni a gyermek figyelmét valamire, akkor a gyermek nem követi a mutatás irányát; a gyermek spontán nem mutatja meg szüleinek a neki tetsző dolgokat. A kisded nem vesz örömmel részt a szociális játékokban (pl. kukucs játék, süti-süti), nem utánozza a hétköznapi cselekvéseket. Később közös tevékenységbe, játékba nehéz bevonni, inkább a magányos foglalatosságokat részesíti előnyben. Érzelmeit kevéssé és időnként szokatlan módon fejezi ki, mások érzelmeire is kevésbé reagál (pl. nem osztja meg örömét, örömében kezével repked; nem veszi észre, ha a másik személynek baja van, bajban nem kér segítséget). A szemkontaktust többnyire nem tudják megfelelően alkalmazni a szociális interakciók szabályozására.

A kommunikációs eltérések nagyon széles körűek lehetnek: az egyáltalán nem beszélő gyerektől a korát meghaladó szókészlettel folyékonyan beszélő, de társalgásba nehezen bevonható gyerekig. A gyerekek beszédfejlődése többségében megkésve alakul (kivéve az Asperger-szindrómát), legtöbbször ez az a tünet, ami miatt segítségért fordulnak a szülők. Előfordul, hogy a gyermek egyéves kora körül mond néhány szót, majd ezeket elhagyja, és ezt követően a szókincse nagyon lassan gyarapszik. Az autizmussal élő gyermek nonverbális eszközökkel sem próbálja pótolni a beszéd hiányát, nem tudja megfelelően kifejezni a saját szándékait (pl. nem használ jól értelmezhető gesztusokat, nem tud rámutatni a kívánt tárgyra, hanem a szülő kezét húzza, ha el akar érni valamit; fejükkel nem jelzik a tiltakozást vagy igenlést), és nem is értik a környezetük hasonló jelzéseit. Gyakran a hallott beszédet visszaismétli (echolál), átvett paneleket használ a beszédében, a személyragokat felcseréli. Sokszor beszéde nem személyre irányul, inkább monologizál vagy a cselekvését kommentálja. Általában szokatlan intonációt használ, lapos, monoton hangon beszél. Súlyos állapotban nem érti a beszédet, úgy tűnik, mintha nem hallana, a nevére sem figyel fel.

A repetitív magatartás és beszűkült érdeklődés gyakori az autizmussal élő gyerekek körében. A beszűkült érdeklődés megakadályozhatja a gyermek normális tevékenységét és szociális interakcióját is. A tárgyak funkcionális használata helyett tárgyak részletei kötik le, például madzagok, autó kerekének pörgetése, ajtónyitogatás stb. Az életkorban elvárt „mintha” vagy „szerep” játék helyett sorba rendezi a tárgyakat, saját logika szerint szortírozza, rendezgeti újra meg újra. A jó képességű Asperger-szindrómás gyerekek gyakran egy témában mélyülnek el hosszasan. Gyakran szélsőségesen ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz, a kialakult nem funkcionális rutinokhoz. Ha valami megváltozik, akkor jelentős hisztivel reagálnak (pl. megszokott útvonal megváltozása). A kezek, a test repetitív mozgása is gyakori (pl. izgatott állapotban repkedő kézmozgás, előre-hátra hintázás, szokatlan testtartás, gyakori lábujjhegyezés).