Az autizmus fogalmát Magyarországon legtöbben az “Esőember” című filmből ismerték meg. A film bemutatása óta szerencsére nemcsak a szakemberek, hanem a – nem érintett – laikusok ismeretei is kibővültek, árnyaltabbak lettek erről e különös fejlődési zavarról.
De sok tévhit is tartja még magát.
A legfontosabb tudnivalók közérthető megfogalmazása mellett ezért közzétesszük az ágazati minisztérium – Autizmus Alapítvány közreműködésével készített – hatályos szakmai irányelveit is, amelyek a jelenleg elfogadott és támogatott diagnosztikai és terápiás módszereket tartalmazzák. Felsorolja a dokumentum azokat az eljárásokat is, amelyeket károsnak, veszélyesnek tart a Pszichiátriai Szakmai Kollégium.
Egészségügyi-szakmai-irányelv-az-autizmusról_2020
Amit ma már biztosan tudunk: az autizmus az egyik leggyakoribb komplex fejlődési zavar. A legfrissebb epidemiológiai felmérések szerint a népesség körülbelül 1%-át érinti. Alapvetően befolyásolja a szociális kapcsolatteremtő képességet, a kommunikációt, a képzeletet, a gondolkodást és a viselkedést. Széles spektrumot felölelő, átfogó rendellenesség, melyben a tünetek jellege, súlyossága, intenzitása jelentősen eltérő lehet. Az elmúlt évtizedben az állapot leírására az autizmus spektrumzavar elnevezést vezették be, ami jelzi, hogy a nagyon súlyos állapottól a normalitásig tartó széles spektrumon helyezkednek el a tünetek.
A leggyakoribb tünetek:
(Nagyításhoz kattintson a képre!)
Az autista emberek agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg, nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Mivel a szociális és kommunikációs készségek fejlődésének zavara a személyiség fejlődésének egészét érinti, nehéz számukra a kapcsolatteremtés, nehezen értelmezik a gesztusokat.
Érzékenyen reagálhatnak a hangokra és az érintésre is; egy ölelés vagy akár egy szimpla kézfogás is kellemetlen lehet a számukra. Ugyanakkor minden szituációban nyíltan és őszintén megmondják a véleményüket másokról és az adott helyzetről.
Az autizmus spektrumzavarral született gyerekek kezdeti fejlődési szakaszai nem térnek el jelentős mértékben az átlagos fejlődésmenetű babák fejlődésétől. Éppen ezért másfél-két éves korig a szülők általában nem is gyanakodnak. Nagyjából ekkor tájt válik egyértelművé, hogy a gyermek társaihoz képest lemarad a nyelvi fejlődésben, de árulkodó tünet lehet az is, hogy nem szívesen játszik együtt a társaival és egyáltalán nem érdekli a többiek viselkedése.
Ilyenkor a szülőknek érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni, hogy elkezdhessék a fejlesztő terápiákat. A megfelelő, korai gondozást segítő intézmények lényegesen befolyásolhatják a gyermek további fejlődését.
Az autizmusnak nincsenek látható, típusos külső jelei. A gyanú felmerülésekor elsőként mindenképp a helyi védőnőket kell keresni, ők kérdőívvel előzetes felmérést készíthetnek a gyermek állapotáról. A gyermekpszichiátriai intézmények, illetve a tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok szakemberei azonosíthatják azokat a tüneteket, amelyek a diagnózis alapjául szolgálhatnak.
Az autista felnőtteknek leginkább a szociális interakciókban vannak problémáik, nem szívesen dolgoznak olyan helyen, ahol ügyfelekkel kell beszélni, vagy nagyobb közösségben tölteni a mindennapokat. Eligazodási nehézségeik teljesen mindennapos szituációkban is megjelennek, egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudják magukat mások helyébe képzelni, az empátiás képesség hiányosságai pedig számukra megoldhatatlan helyzeteket eredményezhetnek. Fontos, hogy olyan munkát és szabadidős elfoglaltságot találjanak maguknak – találjunk számukra –, ahol nem szükséges túl sok emberrel kapcsolatot teremteni.