Ma már a rajzfilmek számítógéppel készülnek, de aki ellátogat a Kecskeméti Rajzfilmstúdióba, bepillanthat abba a varázslatos világba, amikor még átlátszó celluloidra, kézzel készültek a rajzok. Mi 2025 november 21-én jártunk ott.

A celluloid technikáról megtudtuk, hogy egy-egy rajzfilmfigura mozgásának fázisait egy vékony celluloid lapra festették. Pontosabban egyszerre háromra is, hogy az esetleges hibákat könnyen lehessen javítani. Ezek a fázisok azután egy festett háttérképre kerültek – nekünk a Magyar népmesék egyik csodás háttérképén mutatták meg, hogyan zajlott ez a folyamat: az üres konyha kemencéjében egyszercsak fellobbant a tűz, majd besettenkedett a cica. Mennyi aprólékos és időigényes munka rejtőzik a klasszikus, általunk is jól ismert rajzfilmek mögött!

Nagy élmény volt kipróbálni a pörgetőket és a stroboszkópot is, amik megmutatták, hogyan kel életre a mozgás az állóképekből.

Hány szeme van a pókoknak? Mi megszámoltuk a Vizipók-csodapók egyik rajzán, a kaszáspókon és a keresztespókon is. És tudtad, hogy a sorozat minden egyes epizódjában elrejtettek néhány kérdést is? Az öreg doktor című részben például, amit megnéztünk, azt kellett kitalálni, hogy mitől gyulladt ki a fa, és mi volt az üvegben.

Megnéztük a Hortobágyi darumesét, A hetvenkedő sünt, A kevély kiskakast, és nagyokat nevettünk a Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? című rövidfilmen. Láttuk a Magyar népmesék egyik legújabb részét is, a Susla Miklóst, amit még nem vetítettek a tévében.

Izgalmas volt a látogatás gyerekeknek és felnőtteknek is; gyerekkorunk kedvencei a szemünk előtt elevenednek meg. Köszönjük a Kecskeméti Rajzfilmstúdiónak az élményt!